I. Bevezetés
A légutak heveny és idült gyulladásai a civilizált világban a legelterjedtebb betegségek. A nagyvárosi környezet kedvez a fertőzések kialakulásának. A zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, a nagy tömegeket mozgató rendezvényeken óriási mennyiségben kerülnek a légtérbe kórokozók, amelyeket belélegezve - a még egészséges - emberek továbbviszik a fertőzést. Az iskolák, óvodák ugyancsak fertőzési gócok, mivel a csökkent ellenálló képességű gyermekeknél gyorsan terjed a fertőzés. Az időskorúaknál szintén a csökkent ellenálló képesség vezet ismétlődő, tömeges fertőzéshez.
II. A légzőszervek felépítése
A légzés a szervezet számára életfontosságú oxigén utánpótlását, illetve a szervek működése során felszabaduló szén-dioxid kiürítését biztosítja. A "légzés" és a "lélek" nemcsak hangzásában, de értelmében is rokon fogalmak. A légzés megszűnte maga a halál: "Kiszáll belőle a lélek".
A belélegzett levegő nagy mennyiségű szennyező anyagot és kórokozót tartalmaz. A száraz levegő is károsíthatja a finom légutakat. A légzés zavara súlyos következményekkel járhat. A légzőszervek működésének zavartalanságát bonyolult védekező rendszer biztosítja.
A felső légutakban az orrnyálkahártyával és a garattal kezdődik a belélegzett levegő szűrése, párásítása és tisztítása. A belélegzett levegő útja a légcsőben folytatódik, amely kettéoszlik jobb és bal főhörgőre.
A tüdő kettős szerv, amely a csontos mellkasban helyezkedik el, csúcsa mint egy 2,5 cm-re nyúlik a kulcscsont fölé. Egy légvétel alkalmával mintegy fél liter levegőt lélegzünk be. Egy perc alatt 6-8 liter kerül be és ki a tüdőből. Nehéz fizikai munka esetén ez a mennyiség akár tízszeresére is megnőhet.
A gázcsere a szőlőfürtre emlékeztető léghólyagokban zajlik. A gömb alakú léghólyagocskák összességében mintegy 200 négyzetméter felszínt alkotnak. A léghólyagocskák igen érzékenyek, sérülékenyek, megóvásuk érdekében működik a szervezet bonyolult öntisztító mechanizmusa.
III. A tüdő védekező rendszere
1. Mechanikus védekezés
Amennyiben a belélegzett levegő nagyobb mennyiségben tartalmaz porszemcséket, vagy mérgező, ingerlő anyagokat, a szervezet köhögéssel, fokozott váladékképződéssel akadályozza meg, hogy ezek a károsító anyagok a tüdőbe kerüljenek. Természetesen ez a védekezés nem 100 %-os hatású.
A hörgők belső felületét szabad szemmel nem látható úgynevezett csilló-szőrök fedik. Ezek ütemes, a száj irányába tartó mozgása a szennyező részecskéket, kórokozókat kifelé sodorja, gátolja, hogy a léghólyagokat elérjék. A légzés során a hörgőkben létrejövő örvényáramok szintén hozzájárulnak a védelemhez, mivel elősegítik a részecskék kicsapódását a hörgők falán.
2. Sejtes védekezés
A kórokozók elleni legfőbb védelmet a fehérvérsejtek és a nyiroksejtek képviselik. A speciális fehérvérsejtek elnyelik, bekebelezik a baktériumokat vagy egyéb kórokozókat és bizonyos fehérjék jelenlétében véglegesen el is pusztítják azokat.
Ép viszonyok mellett a szervezet ellenállásának köszönhetően a belélegzett kórokozók kiszűrésre kerülnek és elpusztulnak a hörgőkben. Ha a szervezet ellenálló képessége károsodik vagy hibásan működik, kialakul a fertőzéses megbetegedés.
Létezik veleszületett immunhiányos állapot - ez szerencsére ritka megbetegedés - illetve szerzett immunhiány. AIDS-ben a HIV vírus megbénítja a szervezet immunrendszerét, ezért a leggyakoribb szövődmény a légzőrendszer fertőzése. Immunhiányos betegeknél az egészséges ember számára ártalmatlan baktériumok is kórokozóvá válnak.
Vannak olyan betegségek és állapotok, amelyek csökkentik a szervezet ellenálló képességét. Ez jellemző nem kezelt cukorbetegség esetén, leromlott általános állapotban - akár egy túlzott fogyókúra miatt - de maga a gyakran visszatérő fertőzés is tovább rontja a helyzetet. Bizonyos gyógyszerek - főleg a szteroidok - szintén gyengítik a védekező rendszert.
Gyermekkorban a természetes védekező rendszer még nincs teljesen kialakulva, éretlen, ezért ők hajlamosabbak a fertőzésekre.
IV. Légzőszervi gyulladások - fertőzéses kórképek
1. Torokgyulladás, mandulagyulladás
A belélegzett levegővel a kórokozók először a torokba, garatűrbe kerülnek. Megfelelő védekezőképesség hiányában itt egy gyulladásos folyamat indul meg, amely ráterjed a mandulákra.
A torokgyulladás tünetei a fájdalom, a láz és a heves ingerköhögés. A nyelés fájdalmas, a beteg úgy érzi, mintha valami felsértette volna a torkát ("Mintha pengét nyeltem volna"). A tünetekhez gyakran társul a mandulák gyulladása, amely olyan mértékű is lehet, hogy az légzési akadályt jelent.
Régebben a mandulák eltávolítása általánosan alkalmazott beavatkozás volt. Manapság inkább azon a véleményen vannak a gyermekorvosok és a fül-orr-gégészek, hogy a torokmandulákat mindenképpen érdemes legalább 6-8 éves korig megtartani - még abban az esetben is, ha viszonylag gyakran begyulladnak. Az immunrendszer normális fejlődéséhez a torokmandulákra szükség van. A mandulaműtét javallatát elsősorban a gyakran visszatérő gyulladások, tályogok képezik.
Az ismétlődő gyulladások veszélye az, hogy a mandulákban megtelepedett kórokozók a szervezet más részeit, szerveit is megtámadhatják. Ezek a baktériumok okozhatnak többek között ízületi, szívizom-, szívbelhártya-, vese gyulladást stb.
A mandula ilyen esetben tulajdonképpen egy gennyes gócként szerepel, és mindenképpen el kell távolítani.
2. Nátha (orrnyálkahártya-gyulladás)
A torokgyulladást gyakran kíséri az orrnyálkahártya gyulladása, orvosi nevén rhinitis. Közismert tünetei a tüsszentés, az orr duzzanata, a váladékürülés. A nyálkahártya duzzanata miatt a beteg az orrán keresztül nem kap levegőt, ezért szájon át lélegzik. Emiatt a torok kiszárad, és a nyelés nehézzé válik. Az orrváladék hátracsúszhat a garatba, ez okozza a harákolást.
A gyulladás és duzzanat kellemetlen következménye, hogy az arckoponyában elhelyezkedő melléküregek - orrmelléküreg, homloküreg - kivezető nyílásai elzáródnak, és kialakul a melléküreg gyulladás. Ez heves fájdalommal, lázzal járhat. Vannak akik különösen hajlamosak a melléküreg gyulladásra. Ebben az anatómiai tényezők mellett az egyénre jellemző immunológiai viszonyok komoly szerepet játszanak. A melléküreg gyulladás mindig komolyan veendő, mivel további szövődmények - pl. agyhártyagyulladás - forrása lehet.
A szénanátha nem ebbe a kategóriába tartozik, mivel az allergiás eredetű betegség. Arra érzékeny egyéneknél bizonyos anyagok - legtöbbször valamilyen virágpor vagy fűpollen - heves reakciókat váltanak ki. A tünetek ismertek: bőséges orrfolyás, tüsszentés, gyakran kötőhártya-gyulladás, könnyezés. A szénanátha tehát allergiás gyulladás, de felülfertőződhet baktériumokkal és átmehet a fent ismertetett fertőzéses gyulladásba.
3. Hörghurut
A hörghurutnak heveny és idült formáját különítjük el. A heveny hörghurut mintegy 24-48 órával követheti a felső-légúti fertőzést, torokgyulladást. A nem kellően működő védekező rendszer következtében a kórokozók lejutnak a kis hörgőkig. Itt megindul a baktériumok szaporodása, majd ennek következtében a gyulladásos reakció.
A heveny hörghurut tünetei: rossz közérzet, láz, köhögés és köpetürítés. A köpet a fertőző baktériumtól függően zöldes vagy sárgás színű. Ha a váladék pang a hörgőkben, nehezen ürül ki, ez elősegíti a baktériumok szaporodását.
Idült hörghurut alatt azt értjük, ha a köhögés és köpetürítés egy évben legalább három hónapig tart, és ez legalább két egymást követő évben fennáll. Természetesen egyéb tüdőbetegséget a diagnózis felállításánál ki kell zárni.
Az idült hörghurut elsősorban a dohányosok betegsége. Kialakulásának kockázata függ a dohányzás időtartamától és a napi elszívott cigaretták mennyiségétől.
A dohányfüstön kívül egyéb légköri szennyező anyagok - munkahelyen, közlekedésben - is kiválthatják az idült hörghurutot. A heveny bakteriális fertőzések is elősegítik az elváltozások kialakulását, a betegség rosszabbodásához vezetnek.
A tüdő károsodása egy idő után visszafordíthatatlan. A gázcserében kulcs-szerepet játszó léghólyagocskák mind nagyobb számban pusztulnak. A beteg először csak fizikai terhelés esetén - pl. sietéskor, lépcsőn járva - később már nyugalomban is légszomjjal küzd, fullad. A vérben csökken az oxigéntartalom, a szén-dioxidé pedig megnő.
A tüdőkárosodás a tüdőtágulásban is megnyilvánul. Az idült hörghurut súlyos esetben halálos kimenetelű légzési elégtelenséghez vezethet, amely legtöbbször légúti fertőzés során alakul ki.
4. Hörgőtágulat
A hörgőtágulat, mint neve is mutatja, a hörgőágak kóros kitágulását jelenti. Kialakulhat egy vagy akár több tüdőlebenyben.
Alakja szerint megkülönböztetünk zsák- vagy cilinder formájú tágulatot. A betegek egy részénél a tágulatok veleszületettek és a tünetek már korán jelentkeznek. Másoknál az elváltozások az ismétlődő, súlyos légúti fertőzések következtében alakulnak ki.
Tünetei: ismétlődő lázas állapotok, légúti fertőzések, amelyek többnyire már a gyermekkorban kezdődnek. Jellemző a nagy mennyiségű gennyes köpet, amely bizonyos testhelyzetekben ürül ki könnyen. A váladék olyan sok lehet - akár napi fél liter - hogy ez a normális társadalmi érintkezést is hátrányosan érinti.
5. Tüdőgyulladás
A tüdőgyulladást baktériumok, vírusok vagy az ezeknél nagyobb méretű kórokozók, az úgynevezett mycoplasmák okozzák. Hajlamosító tényezők: a szervezet immunműködésének zavara, szokatlan hőmérséklet változás, hirtelen lehűlés. Súlyos tüdőgyulladás keletkezhet félrenyelés következtében, elsősorban alkoholos állapotban. Nem ritka műtéti altatás, illetve gépi lélegeztetés után. Gennyes fogból is eredhet a fertőzés.
Tüdőgyulladásban a kórokozó baktériumok elérik a léghólyagok szintjét és elszaporodnak. A betegséget rossz közérzet, magas láz, étvágytalanság kíséri. Különösen idősebb korban, rossz tápláltsági állapotban vagy szívbetegségek fennállása esetén végzetes kimenetelű lehet.
V. A légúti fertőzések leküzdése
Az orvostudományban a legfontosabb irányelv, hogy a betegségeket - lehetőség szerint - nem gyógykezelni, hanem elsősorban megelőzni kell. Ez az elv vonatkozik a légúti fertőzésekre is.
1. Passzív védekezés
Közismert, de nem elég következetesen alkalmazott módszerek tartoznak ide:
a.) Megfelelő, réteges öltözködés - alkalmazkodik a változó hőmérséklethez.
b.) Fertőző betegeket lehetőleg ne látogassunk. Ez vonatkozik különösen gyermekekre és időskorúakra.
c.) Fertőzéses időszakban kerüljük a tömeget (mozi, színház, zsúfolt járművek, stb.)
2. Aktív védekezés (védőoltások)
Jenner angol orvosnak sikerült a XVIII. században olyan oltóanyagot előállítani, amely megfelelő védettséget biztosított a himlővel szemben. A sikereken felbuzdulva más fertőző betegségek ellen is készítettek vakcinát, pl.: diftéria, tetanusz, veszettség. A védőoltásokkal elérhető védettség azonban sohasem 100 %-os, bár a betegség kockázata lényegesen csökken.
Mivel a légutak fertőzéseit egyszerre többféle kórokozó okozza, így ezek ellen specifikus védőoltásokkal nem tudunk hatékonyan védekezni. Az újabb kutatások célja az, hogy erősítsék a szervezet saját védekező rendszerét a légúti betegségek kórokozóival szemben.
3. A természetes védekező rendszer erősítése
Az immunológiai kutatások legújabb eredményei megalapozták olyan - szájon át kapszula formában alkalmazható - készítmény kifejlesztését, amely baktériumok speciálisan elkészített kivonatát tartalmazza.
Ennek kúraszerű alkalmazásával erősíthetjük a test saját védekező rend-szerét, így a légúti fertőzések kialakulásának esélye csökken. Ha mégis megbetegszünk, a betegség enyhébb lefolyású lesz, rövidebb ideig tart és kevesebb gyógyszerrel meggyógyítható.
A preventív (megelőző) kúrákat célszerűen az őszi és tavaszi hónapokban kell folytatni, illetve évenként ismételni.Kerülni kell minden olyan hatást, amely az immunrendszert gyengíti (rendszertelen életmód, stressz, stb.). Ügyelni kell a megfelelő táplálkozásra, a vitaminszükséglet fedezésére. Jó hatású a szabadban végzett rendszeres mozgás, a sport.
VI. Kinek javasoljuk?
A légúti fertőzéseket - bár általában nem tartoznak az életet közvetlenül veszélyeztető kórképek közé - komolyan kell venni. Egyetlen fertőzéses megbetegedés gyógyítása általában nem okoz gondot, de ha ezek gyakran ismétlődnek, vagy idült betegség alakul ki, a kezelés nehezebb és költségesebb.
Különösen fontos a légúti fertőzések megelőzése:
- gyermekeknél, különösen a közösségbe kerülés időszakában
- idős, legyengült betegeknél
- fertőzésnek fokozottan kitett egyéneknél, pl.: pedagógusok, tömegközlekedési járművön dolgozók, egészségügyi dolgozók, stb. idült légúti betegségben szenvedők (idült hörghurutos, asztmás beteg, stb.)
- krónikus betegek, akiknél a légúti fertőzés állapotromlást idézhet elő (szívbetegek, cukorbetegek, daganatos betegségben szenvedők)
A légzőszervek állapota alapvetően meghatározza egészségünket és munkaképességünket. E létfontosságú szervrendszer zavartalan működéséhez járulunk hozzá, ha minden lehetséges eszközzel igyekszünk megelőzni a légúti fertőzéseket.